Az új rész elcsúszik időhiány és más egyéb hiány miatt!
Ezer bocsánat mindenkitől, akit érdekelt a blog!
2014. november 30., vasárnap
2014. október 20., hétfő
05 || Szánalom ne továbbja
Sziasztok! Íme az 5. rész és ezáltal lassan be is fejezem, ezt a fejezetet. További részek már 2015-ben fognak lejátszódni, na meg onnan tovább. Így nagyon sokat elárultam, Jó olvasást nektek!
Köszönöm a feliratkozókat, és a kedves kommenteket!
Imádlak titeket, puszi, Allison R.
-Zayn-
Másfél héttel később.
A fiúk elmentek ebéd szünetre, kivéve Louist. Ő velem maradt és együtt próbáltunk az elmúlt egy hét alatt rájönni, miért veszítettem el a szerelmemet. A menedzsmentünkkel is beszéltünk, mire ő annyit mondott; "A szerelem jön és megy, nincs kivétel. Ő csak kihasznált téged a hírnév miatt, sokall jobb lesz neked nélküle, higgy nekem Zayn". Téved! Perrie soha nem használt volna ki csak azért mert az vagyok aki.
Ő volt az a lány akiben ezer százalékosan megbíztam, és eltudtam volna képzelni az életem, és hirtelen egy sms-ben kiszállt az életemből. Nincs ennél rosszabb érzés.
Louis és én a stúdió várakozójában ültünk és a telefonunkat nyomkodtunk, amikor a menedzser magához hívatott minket.
-Srácok, gyertek velem az irodába-mutogatta félelmetesen hosszú mutatóujját.
Louis felpattant és már útnak is indult, amikor én még éppen csak felálltam. Követte Helent, aki a producer irodája előtt megállt. Az ő szobája néhány irodával volt távolabb, körülbelül négy iroda lehetett közte és a producer, Alan irodája között. Kinyitotta az ajtót amikor én is oda értem hozzájuk, majd be invitált minket.A szoba halvány kék és fehér színekben pompázott, egy hatalmas íróasztal amin egy apple laptop, és egy másik apple termék díszelgett.
-Ide minek jöttünk?-kérdezte Louis és felhúzta bal szemöldökét.
-Elviszek innen egy dokumentumot, amit itt tartanak-gyorsan mondta, miközben ránk sem hederített.
Louissal szét néztünk a nagy szobába, valószínűleg ez néhány négyzetméterrel nagyobb lehet mint a többi. A padlón kék színű szőnyeg volt, óvatosan lépkedtem nehogy össze koszoljam, míg Louis nyugodtan sétálgatott rajta, és néhány sár darabka le is esett a cipőjéről.
-Louis-pisszegtem neki.
Mutattam neki a padlót, mire elmosolyodott, és beseperte a szőnyeg alá a darabkákat. Helen semmit nem vett észre. Menedzserünk kihúzott egy fiókot, majd kivett egy irat tartót, bézs színe volt. Tartalmára nagyon kíváncsi voltam, hátha valami titkos információ valakiről, valamelyik hírességről, vagy bennfentes fotók, ó azok viccesek, persze ha nem rólam készülnek. Helen elindult kifele a szobából, amjd egy fél perc múlva jött vissza.
-Elindultuk vagy rugdossalak ki titeket?-szigorú tekintete volt.
Louissal megindultunk kifelé, majd óvatosan becsuktam az ajtót magunk után. Nem kellett sokat sétálni, néhány lépésre kellett sétálnunk. Helen már bent volt az irodába, amikor Louis és én benyitottunk, hogy bemenjünk mi is.
-Üljetek le-mondta miközben olvasgatta a bézs aktában lévő papírokat.
Igazából, ez nem volt nagy szoba, de még szép se. Az egyik fal feketére volt festve a másikat mintha penész járta volna át. Nem tetszett az egész, nem volt nagy, sőt. Az viszont valóban igaz, hogy kellemes illat volt bent, valamiféle jó parfüm lehetett a levegőben, talán Helené, de kitudja.
Csendben ültünk menedzserünkkel szemben, és vártuk, hogy mit fog mondani, vagy azt, hogy miért kellett jönnünk.
-Um, miért is vagyunk mi most itt?-kérdezte meg Louis.
-Maradj csendben, gondolkozok-hagyta annyiban.
-Mit csinál?-ráncolta szemöldökét össze Louis.
Helen szigorú pillantást vetett rá, majd rám nézett és szemöldöke rögtön kisimult.
-Zayn mérlegre kell, hogy állj. Nagyon keveset eszel. Mi ennek az oka? Újabb költségekbe kell vernünk magunkat, hogy új ruhatárat csináltassunk neked. Szégyen-forgatta meg a szemeit.
-Szerintem ha maga lenne túl egy szakításon, habár kétlem, hogy bárki magával is..-szólt be Louis.
-Louis, szívesen kifáradhatsz, ha maradni akarsz kussolj be-szépen oltotta el Louisban a vágyat, hogy kikészítse.
Helen elment a kis szobába, gondolom ez egy átjáró lehet, a két iroda között, és jó néhány percet eltöltött ott. Hirtelen a fehér iphone-ja rezegni kezdett, szerintem sms-t kapott.
-Te, nézzük meg-Louis oldalba bökött és nyúlt a telefonhoz.
-Nehogy már, megőrültél?-állítottam le.
-Nézd már milyen szép az a madár-mutatott mögénk a plafonra, mire hátra fordultam.
Mire visszafordultam Louis kezében már ott volt a telefon. A telefon kivilágosodott, és egy üzenet jött. Mrs. America neve villant fel. Egy pillanatra elgondolkodtam, ki is ő, de hirtelen eszembe jutott, ő Perrie menedzsere.
-Louis nyisd ki az üzenetet, látnom kell!-adtam az utasítást.
-Nem szabad,mert nem jó dolog-utánzott.
-Add már ide-vettem ki a telefont a kezéből.
Felnyitottam, hasonló kódja van mint Harrynek, csak a göndörnek egy négyszög míg Helennek egy kocka. Felnyitottam az sms-t. Csodálkozva néztem, és hirtelen a méreg átjárta testemet.
-Basszameg-ocsmány szóval jellemeztem az olvasottakat.
-Mivan?-Louis oda húzta a telefont-Ugye ez nem az?-nézett rám meglepett arccal.
Elhidegültem, testem elhagyott, energiám sem sok maradt, nem hiszem el, hogy ez a vén szipirtyó ilyenre lenne képes. Undorító, nem is értem miért van még velünk! Utálom! Azonnal elővettem a telefonomat, és Perrie nevét kerestem ki. Nem érdekelt, hogy azt írta ne keressem, muszáj voltam megtenni.
Kicsöngött. Jó hosszan.
-Zayn, elmondtam hogy hívj-szólalt meg.
-Perrie, beszélnem kell veled!-nem érdekelt Perrie mit mond, tudnom kellett az igazságot.
-Zayn kérlek ne hívj-mondta újra.
-Perrie igaz, hogy a menedzserünk adta ki neked az ukázt, hogy hagyj engem békén? Igaz ez?-könnyek fordultak meg a szememben-Perrie azonnal mondd el!
-Zayn, nem telefonon kell ezt megbeszélnünk-hangja megcsuklott, és mintha hangulata rosszabb irányra változott volna.
-Nekem most kell ezt megtudnom, nem holnap vagy később! Most kell tudnom! Miatta szakítottál velem? Miatta?-szinte kiabáltam.
Perrie nem válaszolt, néha a telefonba szipogott, talán megijesztettem és tényleg nem így kellene ezt megbeszélnünk, de nem teheti azt velem, hogy nem mondja el. Minden jó volt, és akkor egy kibaszott üzenetben szakít. Nyilván ez a kurva miatt.
-Igen-motyogott.
Úgy tudtam. Undorító ez a nő. Idegességemben eldobtam a telefonomat, aminek képernyő darabkái a földön landoltak. Remegtem, és sírtam, nem hiszem mit tett. Teszi itt a jó nőt, hogy sajnál, miközben végig ő tehet erről az egész szarról! Utálom! Louis is döbbenve ült mellettem, idegessége neki is az egekben volt, de ő nem mutatta ki olyan szinten.
Néhány perc múlva sem múlt el idegességem, a lábaimat ráztam miközben Louis leültetett időközben. Menedzserünk is vissza tért, nem is értem, mi a francokat csinált eddig, de hogy meg tudnám tépni az is biztos. Leült helyére, és a papírokat kezdte nézni. Én el sem tudom képzelni, hogyan tud egy nő ennyire alattomos lenni másik két emberrel. Számat és annak belsejét harapdáltam, ujjaim körül pedig a bőrt tépkedtem. Lábaim folyamatos sebességgel változtatták állapotukat, egyszer fent egyszer lent. Éreztem ahogy az adrenalin szintem megemelkedett, akárhányszor arra gondolok mit tett, másra pedig nem tudok gondolni.
-Oké, szóval Zayn-kezdett bele de közbe vágtam.
-Ne merje a nevemet a szájára venni, maga utolsó szajha! Mit képzel magáról ki maga? Egy Senki, vagy 8 S-sel! El sem tudom hinni, hogy eddig én voltam az egyetlen aki próbálta magát elfogadni, de kurvára nem fog ez menni innentől kezdve, mert maga csak tönkre teszi az ember életét!-kiabáltam, sőt inkább már üvöltöttem.
Louis próbált lefogni, de nem érdekelt. Az üvöltésekre, a három fiú is bejött, habár ez egy cseppet nem fogott vissza.
-Ha még egyszer bele meg avatkozni, Louis, Niall, Liam vagy Harry életébe, vagy akár az enyémbe, azt kurvára megfogja bánni, mert mindent megfogok tenni, hogy ne legyen még csak Jó élete sem! Senkiházi büdös szajha maga! Tönkre teszi a kapcsolatomat, és utána még adja maga a sajnálatost,hát Kapja be! És még egyszer a nevemet maga ne merje a szájára venni, vagy a családomét, vagy bárkiét aki nekem fontos! Szálljon le rólam és rólunk!-kiüvöltöttem az erőmet is, majd azzal a huzammal kimentem a stúdióból, magam után becsapva erősen az ajtót. Nem érdekelt mi folyik itt, utálom, és utálom ezt a nőt, sőt rühellem. A könnyek folyamatosan csorogtak le az arcomról, én egyszerűen nem hittem el ami történt.
Perriehez indultam, tudtam, hogy ma az o2-es arénában lépnek fel, szóval már ott kell lenniük. Oda kellett mennem.
-Nekem most kell ezt megtudnom, nem holnap vagy később! Most kell tudnom! Miatta szakítottál velem? Miatta?-szinte kiabáltam.
Perrie nem válaszolt, néha a telefonba szipogott, talán megijesztettem és tényleg nem így kellene ezt megbeszélnünk, de nem teheti azt velem, hogy nem mondja el. Minden jó volt, és akkor egy kibaszott üzenetben szakít. Nyilván ez a kurva miatt.
-Igen-motyogott.
Úgy tudtam. Undorító ez a nő. Idegességemben eldobtam a telefonomat, aminek képernyő darabkái a földön landoltak. Remegtem, és sírtam, nem hiszem mit tett. Teszi itt a jó nőt, hogy sajnál, miközben végig ő tehet erről az egész szarról! Utálom! Louis is döbbenve ült mellettem, idegessége neki is az egekben volt, de ő nem mutatta ki olyan szinten.
Néhány perc múlva sem múlt el idegességem, a lábaimat ráztam miközben Louis leültetett időközben. Menedzserünk is vissza tért, nem is értem, mi a francokat csinált eddig, de hogy meg tudnám tépni az is biztos. Leült helyére, és a papírokat kezdte nézni. Én el sem tudom képzelni, hogyan tud egy nő ennyire alattomos lenni másik két emberrel. Számat és annak belsejét harapdáltam, ujjaim körül pedig a bőrt tépkedtem. Lábaim folyamatos sebességgel változtatták állapotukat, egyszer fent egyszer lent. Éreztem ahogy az adrenalin szintem megemelkedett, akárhányszor arra gondolok mit tett, másra pedig nem tudok gondolni.
-Oké, szóval Zayn-kezdett bele de közbe vágtam.
-Ne merje a nevemet a szájára venni, maga utolsó szajha! Mit képzel magáról ki maga? Egy Senki, vagy 8 S-sel! El sem tudom hinni, hogy eddig én voltam az egyetlen aki próbálta magát elfogadni, de kurvára nem fog ez menni innentől kezdve, mert maga csak tönkre teszi az ember életét!-kiabáltam, sőt inkább már üvöltöttem.
Louis próbált lefogni, de nem érdekelt. Az üvöltésekre, a három fiú is bejött, habár ez egy cseppet nem fogott vissza.
-Ha még egyszer bele meg avatkozni, Louis, Niall, Liam vagy Harry életébe, vagy akár az enyémbe, azt kurvára megfogja bánni, mert mindent megfogok tenni, hogy ne legyen még csak Jó élete sem! Senkiházi büdös szajha maga! Tönkre teszi a kapcsolatomat, és utána még adja maga a sajnálatost,hát Kapja be! És még egyszer a nevemet maga ne merje a szájára venni, vagy a családomét, vagy bárkiét aki nekem fontos! Szálljon le rólam és rólunk!-kiüvöltöttem az erőmet is, majd azzal a huzammal kimentem a stúdióból, magam után becsapva erősen az ajtót. Nem érdekelt mi folyik itt, utálom, és utálom ezt a nőt, sőt rühellem. A könnyek folyamatosan csorogtak le az arcomról, én egyszerűen nem hittem el ami történt.
Perriehez indultam, tudtam, hogy ma az o2-es arénában lépnek fel, szóval már ott kell lenniük. Oda kellett mennem.
2014. szeptember 25., csütörtök
04 || Interjú
A helység bejárója előtt álltunk, egyikőnk sem izgult, akarom mondani a fiúkon nem látszott az izgalom, rajtam annál inkább. Nem vagyok közkedvelt a lányok körében, sosem voltam, inkább Harry és Liam a nagy urak lány téren, ők minden lányt megkaphatnának. Általában én vagyok a csúnyácska, idegesítő tehetségtelen, így mélyen, rejtve valahol mindig félek, sőt inkább reszketek. Félek attól, hogy ha kiteszem a lábam mit mondanak rám. Nem egoista vagyok, sőt, alig van egy csepp egóm, de tudom, hogy nem vagyok csúnya, esetleg Harry fürtjei mögött elbújhatok.
Ahogy a műsorvezető kimondta a banda nevét, a tömeg tombolni kezdett, előttünk pedig kinyílt az ajtó, és elindultunk. Általában integetünk a közönségnek, ez most is így volt. Liam és Zayn közelebb mentek a rajongóinkhoz, de másodpercekre rá, már mellettem álltak. A kanapé felé igyekeztünk, amin öten fogunk ülni, és nem úgy nézett ki, mintha kényelmesen elfogunk majd férni. A kanapé türkiz színű volt, előtte egy piros kör szőnyeg, azon egy dohányzó asztal. Ahol a műsorvezető ült az egy türkiz hatalmas fotel volt. Ő biztosan kényelmesen ül. Elfoglaltuk helyeinket, én Louis és Zayn közé kerültem, csodálatos, mindkét srác szét teszi a lábát, így még annyira se fogok elférni mint ahogyan elterveztem.Elkezdődött az interjúnk. A fülesen amit még bejövetel előtt a fülünkbe helyeztek, egy beépített súgó, mivel még újak vagyunk az interjú kategóriában. Két év alatt szerintük, pontosabban a menedzserünk szerint nem tanultunk bele, ezért ő elmondja mi lenne helyes a válaszra, neki a kérdések előre megvannak, a vicces keresztkérdések nincsenek amik hirtelen jönnek, így azokat magunk válaszoljuk meg.
-Srácok, meghódítottátok Amerikát, ez milyen érzéssel tölt el benneteket?-kérdezett minket.
Menedzserünk már előbb a fülünkbe súgta, a nevet akinek válaszolni kell és a mondandóját.
-Eszméletlen érzés, talán nincs is ennél jobb, hogy ennyien szeretik a zenénket, és bennünket!-adta a választ Liam.
-Mit gondoltok a rajongóitokról? Szerettek velük lógni és beszélgetni?-újabb kérdés, a fülesemen pedig már a választ is tudom, de nem én válaszolok.
-Imádjuk őket, kár hogy nem lehetünk velük sokat, sokszor csak úgy kimennék hozzájuk beszélgetni, együtt lógni velük, de a munkánk miatt ez képtelenség.
-Keményen kell dolgoznunk, és amit eddig elértük nekik köszönhetjük-folytatta Harry.
Általában ők hárman adnak választ, Louis néha néha kap egy- egy lehetőséget, azonban én ha 10 alkalomból kapom egyet, sokat mondok. Én csak bólogatni és helyeselni szoktam, nevetni sosem a "csorba" fogaim miatt. Mondja ezt a menedzser. Nem lehet mindenkinek tökéletes fogazata, nekem ilyen és kész, én szeretem. Tudok enni, énekelni és kész, más nem igazán érdekel.
-Srácok meséljetek egy kicsit a barátnőitekről, lányokról. Kinek van barátnője?-újabb kérdés hangzott el.
Louis és Liam a kezüket éppen csak feltartották, akkor szembesültünk Zayn szakításáról. Nem értettük miért nem mondta el, de akkor most már értem, miért hagyta ki a vacsorát tegnap este.
-A barátnőink mellett ott vannak a lányaink-mondta Liam.
-Igazából nekünk millió barátnőnk van-nevetett fel Harry-És én ezt imádom, hogy ennyi barátnőm van, ők mind gyönyörűek, és intelligens lányok, nem olyanok mint más fiú bandák rajongói. Mindig ott vannak egymásnak és segítenek, azt hiszem ennél szebb dolog nincs is-fejezte be a mondatot.
Az igazat megvallva, ez az interjú, az életem egyik legrosszabb interjúja volt, rájöttem Zayn nem bízik bennem annyira, hogy elmondta volna a történteket, illetve megint nem beszélhettem. Utálom ezeket a betanult szövegeket, annyira undorítóak, undorom attól, hogy nem adhatunk saját véleményt is, csak azt amit a show-biznisz elbír. Katasztrófa.
Az elhangzott kérdések után még volt két-három kérdés, igazából már nem figyeltem, úgysem szólalhatok meg, a rajongóinkat néztem, ahogyan tátott szájjal néznek minket, és volt olyan is aki végig sírta az egész interjút. Sosem értettem azokat a lányokat akik miattunk sírnak, na jó lehet nem miattam, de a srácokért.
***
-Zayn-állítottam meg néhány másodperc erejéig.
Felém fordult, és bámulni kezdett.
-Mondd Niall.
-Miért nem mondtad el nekem, azt hogy szakítottál Perrie-vel? Ki tudott róla rajtam kívül? Mindenki?-talán a kellőnél kicsit hangosabban beszéltem, nem szándékosan.
Zayn döbbenten nézett rám, majd a fejét kezdte vakarni.
-Niall, senki nem tud róla, egyedül Louis, ő is azért mert elvette a telefonom-magyarázta.
-Ó, akkor félre értettem valamit-tettem tarkómra a kezem, és a földet néztem.
Kínos helyzet volt, nem is tudom a pofám, vagy a nap égetett ennyire. Talán bele kéne ugranom a jó hideg medencébe, ami otthon van, és lehűsítenem magam. Nem értem miért akadtam ki ezen ennyire, végül is talán elég lett volna szépen megkérdeznem, mi is történt, ahogy látom Zayn-en, még beszélni sem kívánkozik róla. Jobb, ha nem is feszegetem a témát, ismerem, ha el akar mondani valamit, 2-3 nap és megtörik a jég, elmondja. Várjunk már, azért én csak Niall vagyok, kibaszottul nem tudok 2-3 napot arra várni, hogy elmondja miért szakítottak, ezért ki kell találnom valamit, hogy elmondja, nekem tudnom kell.
-Niall, gyere menjünk be, éhes vagyok-bökött oldalba Zayn.
Ahogy a műsorvezető kimondta a banda nevét, a tömeg tombolni kezdett, előttünk pedig kinyílt az ajtó, és elindultunk. Általában integetünk a közönségnek, ez most is így volt. Liam és Zayn közelebb mentek a rajongóinkhoz, de másodpercekre rá, már mellettem álltak. A kanapé felé igyekeztünk, amin öten fogunk ülni, és nem úgy nézett ki, mintha kényelmesen elfogunk majd férni. A kanapé türkiz színű volt, előtte egy piros kör szőnyeg, azon egy dohányzó asztal. Ahol a műsorvezető ült az egy türkiz hatalmas fotel volt. Ő biztosan kényelmesen ül. Elfoglaltuk helyeinket, én Louis és Zayn közé kerültem, csodálatos, mindkét srác szét teszi a lábát, így még annyira se fogok elférni mint ahogyan elterveztem.Elkezdődött az interjúnk. A fülesen amit még bejövetel előtt a fülünkbe helyeztek, egy beépített súgó, mivel még újak vagyunk az interjú kategóriában. Két év alatt szerintük, pontosabban a menedzserünk szerint nem tanultunk bele, ezért ő elmondja mi lenne helyes a válaszra, neki a kérdések előre megvannak, a vicces keresztkérdések nincsenek amik hirtelen jönnek, így azokat magunk válaszoljuk meg.
-Srácok, meghódítottátok Amerikát, ez milyen érzéssel tölt el benneteket?-kérdezett minket.
Menedzserünk már előbb a fülünkbe súgta, a nevet akinek válaszolni kell és a mondandóját.
-Eszméletlen érzés, talán nincs is ennél jobb, hogy ennyien szeretik a zenénket, és bennünket!-adta a választ Liam.
-Mit gondoltok a rajongóitokról? Szerettek velük lógni és beszélgetni?-újabb kérdés, a fülesemen pedig már a választ is tudom, de nem én válaszolok.
-Imádjuk őket, kár hogy nem lehetünk velük sokat, sokszor csak úgy kimennék hozzájuk beszélgetni, együtt lógni velük, de a munkánk miatt ez képtelenség.
-Keményen kell dolgoznunk, és amit eddig elértük nekik köszönhetjük-folytatta Harry.
Általában ők hárman adnak választ, Louis néha néha kap egy- egy lehetőséget, azonban én ha 10 alkalomból kapom egyet, sokat mondok. Én csak bólogatni és helyeselni szoktam, nevetni sosem a "csorba" fogaim miatt. Mondja ezt a menedzser. Nem lehet mindenkinek tökéletes fogazata, nekem ilyen és kész, én szeretem. Tudok enni, énekelni és kész, más nem igazán érdekel.
-Srácok meséljetek egy kicsit a barátnőitekről, lányokról. Kinek van barátnője?-újabb kérdés hangzott el.
Louis és Liam a kezüket éppen csak feltartották, akkor szembesültünk Zayn szakításáról. Nem értettük miért nem mondta el, de akkor most már értem, miért hagyta ki a vacsorát tegnap este.
-A barátnőink mellett ott vannak a lányaink-mondta Liam.
-Igazából nekünk millió barátnőnk van-nevetett fel Harry-És én ezt imádom, hogy ennyi barátnőm van, ők mind gyönyörűek, és intelligens lányok, nem olyanok mint más fiú bandák rajongói. Mindig ott vannak egymásnak és segítenek, azt hiszem ennél szebb dolog nincs is-fejezte be a mondatot.
Az igazat megvallva, ez az interjú, az életem egyik legrosszabb interjúja volt, rájöttem Zayn nem bízik bennem annyira, hogy elmondta volna a történteket, illetve megint nem beszélhettem. Utálom ezeket a betanult szövegeket, annyira undorítóak, undorom attól, hogy nem adhatunk saját véleményt is, csak azt amit a show-biznisz elbír. Katasztrófa.
Az elhangzott kérdések után még volt két-három kérdés, igazából már nem figyeltem, úgysem szólalhatok meg, a rajongóinkat néztem, ahogyan tátott szájjal néznek minket, és volt olyan is aki végig sírta az egész interjút. Sosem értettem azokat a lányokat akik miattunk sírnak, na jó lehet nem miattam, de a srácokért.
***
-Zayn-állítottam meg néhány másodperc erejéig.
Felém fordult, és bámulni kezdett.
-Mondd Niall.
-Miért nem mondtad el nekem, azt hogy szakítottál Perrie-vel? Ki tudott róla rajtam kívül? Mindenki?-talán a kellőnél kicsit hangosabban beszéltem, nem szándékosan.
Zayn döbbenten nézett rám, majd a fejét kezdte vakarni.
-Niall, senki nem tud róla, egyedül Louis, ő is azért mert elvette a telefonom-magyarázta.
-Ó, akkor félre értettem valamit-tettem tarkómra a kezem, és a földet néztem.
Kínos helyzet volt, nem is tudom a pofám, vagy a nap égetett ennyire. Talán bele kéne ugranom a jó hideg medencébe, ami otthon van, és lehűsítenem magam. Nem értem miért akadtam ki ezen ennyire, végül is talán elég lett volna szépen megkérdeznem, mi is történt, ahogy látom Zayn-en, még beszélni sem kívánkozik róla. Jobb, ha nem is feszegetem a témát, ismerem, ha el akar mondani valamit, 2-3 nap és megtörik a jég, elmondja. Várjunk már, azért én csak Niall vagyok, kibaszottul nem tudok 2-3 napot arra várni, hogy elmondja miért szakítottak, ezért ki kell találnom valamit, hogy elmondja, nekem tudnom kell.
-Niall, gyere menjünk be, éhes vagyok-bökött oldalba Zayn.
2014. szeptember 10., szerda
03 || Megmenthetem, vagy nem?
Kedves olvasók! Íme a harmadik rész. Köszönöm azoknak akik feliratkoztak és fognak is, azonban kommentekben kérlek írjatok véleményt, fejtsétek ki a véleményeteket mit gondoltok a blogról, hatalmas segítség lenne ez nekem. Köszönöm.
-Zayn-
Nem sokat aludtam, sőt inkább semmit. Ha 3 órát mondok, sokat mondok, tényleg semmit. Kattogott egész éjjel az agyam, miért szakított velem Perrie, azt mondja szeret, és velem akar lenni, akkor miért? Talált valaki mást? Akkor nem mondaná ezeket. Nem írtam neki vissza, nem hívtam fel az üzenet óta, egyszerűen nem megy. Én nehezen felejtek, ő az igazi, vagyis ő volt. Nem bírom lezárni a fejemben ezt a dolgot. Órámra néztem és reggel 7 óra. Kikászálódtam az ágyamból, és a hatalmas tükröm elé sétáltam. Szemeim megdörzsöltem, majd a tükör előtt megállva, egy borostás, karikás szemű fickót láttam. Ha nem ismerném biztos azt mondanám, hogy egy csöves. Néhány másodpercig még néztem magam, aztán elképedve, inkább a földet kezdtem nézni. Kihúztam az egyik fiókot az asztalomból, és egy új boxert húztam ki belőle. Az este valahogy nem volt erőm a fürdéshez, így ma mindenféleképpen be kell pótolnom. Bementem a fürdőszobába, és levettem a tegnapi alsóm, majd a szennyes kosaramba dobtam. A zuhanyzóba álltam majd megengedtem a meleg vizet, hirtelen ömlött rám, kis híján le is forráztam magam. Miután végeztem elzártam a csapot, majd kiszálltam a zuhanyzóból. Egy törölközőt alsó testemre tekertem, és a tükör elé sétáltam. Borostámat néztem, nem volt erőm leszedni, így marad a helyén, nem is áll olyan rosszul. Elővettem a fogkefém, nyomtam rá fogkrémet, majd kör-körös mozdulatokkal gyorsan megmostam a fogaim. Végzés után elmostam, és kiöblítettem a szám. Mire felemeltem a fejem, lentről hangosabb kiabálások hallatszottak. Egy nő, aki úgy gondolom a menedzser, és egy férfi, nyilván Louis. Veszekednek. Louis nem tanulta meg a szabályokat, vagy mi? A fali órára pillantottam, majd átsétáltam a szobába. Még csak 8 óra, úgy tudom, 10 órára kellett volna megtanulnia őket. Nagy slamasztikába lehet szegény. Felöltöztem, majd lassú és halk léptekkel közelebb mentem a földszinthez, a lépcső utolsó előtti előtt leültem és hallgattam a veszekedést.
-Hiszen 10 óráról volt szó, maga meg beállít háromnegyed 8-kor, hogy mondjam fel, kurvára fáradt vagyok-hangosan beszélt Louis.
-Ha megtanultad őket most is feltudod mondani, nem kell várni 10 óráig-higgadtan válaszolt a nő.
-Mennyen a fenébe, maga undorító!
-Louis mondd fel, hamarabb végzünk-bosszantotta.
Louis nem válaszolt, helyette elindult valamerre, ha jól hallom a lépteit, a konyhába mehet. Női cipő kopogásokat is hallok, ami éppen felém jön, basszameg.
-Zayn, ilyen korán?-nézett rám-Mit csinálsz te a földön?
-Ó csak leejtettem 1 fontot, gondoltam gyorsan felszedem-magyaráztam.
-Készülj, 1 óra és indulunk- szólt hátra, miközben a lépcsőn felfele sétált.
Felálltam és a konyha felé indultam meg. Nem tudtam zavarhatom-e most Louist, talán jobb ha nem. De inkább zavarom, innom kell egy kávét. Beléptem az ajtón, és Louis mosogatott. Mi? Sosem mosogat, meglepő volt takarítani látni, habár ő talán többet takarít mint én, vagy már igazán nem tudom, egyikőnk sem takarít sokat. Louis nem nézett hátra, csak beszélni kezdett.
-Utálom ezt a nőt! Mit képzel ez magáról? El akarja érni,hogy kilépjek magamtól a bandából, tudom, hogy erre játszik-agresszív volt.
-Csak ne dühöngj, ki kell bírnunk. Nem tehet ki a bandából, te meg nem léphetsz ki! Ezt jól jegyezd meg-magam elé fordítottam.
-Hagyj Zayn. Mosogatnom kell-fordult vissza a mosatlanokhoz.
-Sosem mosogattál még-röhögtem el magam.
Louis is elnevette magát.
-Látod mit tesz ez a nő, rühellem-mosta meg a kezét, és ott hagyta a mosogatni valót-Mit kérsz reggelire?-kérdezte és kinyitotta a hűtőt.
-Nem vagyok éhes, köszi-válaszoltam és az elkészült kávémmal a bár pulthoz ültem.
Meleg volt a kávé, sőt forró, kavargattam ahogy tudtam, közben végig Perriere gondoltam. Mit csinálhat most vajon. Gyönyörű kék szemei szikráztak szemeim előtt, ahogyan bársonyos bőre a bőrömhöz ér, csókjától a hideg is kiráz, szeretem, káprázatos illatos hajáról nem beszélve. Perrie tökéletes számomra, és elhagyott,okot nem hagyva maga után. Nem tűnt úgy a kapcsolatunk, hogy vége lesz, nem most kellett volna vége lennie. Minden jó volt, a múlt héten találkoztunk, akkor voltunk együtt fél éve, és most már nem lesz 7. hónapforduló, mert vége lett. Tudom, küzdenem kell érte, és fogok, addig amíg okot nem ad a szakításra. Várok pár napot, amíg higgadtan le tudok állni vele beszélni, most még csak elérzékenyülnék, ha látnám. Louis zavarta meg gondolat menetem. Egy tányérral és hatalmas szendvicsével, leült mellém, és jóízűen zabálni kezdett.
-Hogy van Eleanor?-kérdeztem.
-Nagyon jól van, hiányzik-hagyta annyiban.
-Mikor jön koncertre?-kérdeztem újra.
-Nem tudom, majd küldök haza ha kapok jegyet, és szólok Lottienak hogy osszák szét. Bonyolult ez az ügy most-harapott újra szendvicsébe.
***
Kiszálltunk a Seven épület mellett, és be mentünk az interjú helyszínére. Még fél óra van kezdésig, azonban a műsor már javában megy. Ha jól tudom elő kell adnunk a One Thing című zenénket, de addig még kérdeznek tőlünk ezt azt. Leültünk a kijelölt helyekre, a várakozóba, ahol nézhettük egy LCD TV-n a műsort. Előttünk Katy Perry van a faggató kanapén, és nagyon ügyesen csinálja, ő már vérbeli híresség. Tudja mikor mit kell mondani, nem ront el semmit, olyat sem csinál amitől kiforgathatnák a szavait. Körbe néztem a szobában, két biztonsági őr áll, a menedzserünk az ablaknál éppen telefonál, Louis bambul, Harry és Niall valami idegölő játékkal játszanak a telefonjaikon, és Liam aki éppen olvas, hogy mit nem akarom tudni. A falat kezdtem vizslatni, és mindenhol hírességekkel készült fényképek vannak, illetve van egy sarok ahol össze-vissza sztárok aláírásai vannak. Talán egyszer mi is aláírhatjuk a falat, remélem ma, vagy a legközelebbi interjúnk után. A telefonomra néztem a fal bámulása után, és egy olvasatlan üzenet villant fel a képernyőn. Rákattintottam és Wali neve ugrott fel.
Perrie szeret, nem értem az okot, hogy miért írt nekem olyan üzenetet. Mindig nem értem mi oka volt rá, a hétvégére közös programot szerveztünk, talán azzal még megmenthetem a kapcsolatunkat, vagy nem. Egy próbát azért meg ér. Merengésemből a menedzserünk hangja zavart meg, idő van, kezdődik az interjúnk.
-Hiszen 10 óráról volt szó, maga meg beállít háromnegyed 8-kor, hogy mondjam fel, kurvára fáradt vagyok-hangosan beszélt Louis.
-Ha megtanultad őket most is feltudod mondani, nem kell várni 10 óráig-higgadtan válaszolt a nő.
-Mennyen a fenébe, maga undorító!
-Louis mondd fel, hamarabb végzünk-bosszantotta.
Louis nem válaszolt, helyette elindult valamerre, ha jól hallom a lépteit, a konyhába mehet. Női cipő kopogásokat is hallok, ami éppen felém jön, basszameg.
-Zayn, ilyen korán?-nézett rám-Mit csinálsz te a földön?
-Ó csak leejtettem 1 fontot, gondoltam gyorsan felszedem-magyaráztam.
-Készülj, 1 óra és indulunk- szólt hátra, miközben a lépcsőn felfele sétált.
Felálltam és a konyha felé indultam meg. Nem tudtam zavarhatom-e most Louist, talán jobb ha nem. De inkább zavarom, innom kell egy kávét. Beléptem az ajtón, és Louis mosogatott. Mi? Sosem mosogat, meglepő volt takarítani látni, habár ő talán többet takarít mint én, vagy már igazán nem tudom, egyikőnk sem takarít sokat. Louis nem nézett hátra, csak beszélni kezdett.
-Utálom ezt a nőt! Mit képzel ez magáról? El akarja érni,hogy kilépjek magamtól a bandából, tudom, hogy erre játszik-agresszív volt.
-Csak ne dühöngj, ki kell bírnunk. Nem tehet ki a bandából, te meg nem léphetsz ki! Ezt jól jegyezd meg-magam elé fordítottam.
-Hagyj Zayn. Mosogatnom kell-fordult vissza a mosatlanokhoz.
-Sosem mosogattál még-röhögtem el magam.
Louis is elnevette magát.
-Látod mit tesz ez a nő, rühellem-mosta meg a kezét, és ott hagyta a mosogatni valót-Mit kérsz reggelire?-kérdezte és kinyitotta a hűtőt.
-Nem vagyok éhes, köszi-válaszoltam és az elkészült kávémmal a bár pulthoz ültem.
Meleg volt a kávé, sőt forró, kavargattam ahogy tudtam, közben végig Perriere gondoltam. Mit csinálhat most vajon. Gyönyörű kék szemei szikráztak szemeim előtt, ahogyan bársonyos bőre a bőrömhöz ér, csókjától a hideg is kiráz, szeretem, káprázatos illatos hajáról nem beszélve. Perrie tökéletes számomra, és elhagyott,okot nem hagyva maga után. Nem tűnt úgy a kapcsolatunk, hogy vége lesz, nem most kellett volna vége lennie. Minden jó volt, a múlt héten találkoztunk, akkor voltunk együtt fél éve, és most már nem lesz 7. hónapforduló, mert vége lett. Tudom, küzdenem kell érte, és fogok, addig amíg okot nem ad a szakításra. Várok pár napot, amíg higgadtan le tudok állni vele beszélni, most még csak elérzékenyülnék, ha látnám. Louis zavarta meg gondolat menetem. Egy tányérral és hatalmas szendvicsével, leült mellém, és jóízűen zabálni kezdett.
-Hogy van Eleanor?-kérdeztem.
-Nagyon jól van, hiányzik-hagyta annyiban.
-Mikor jön koncertre?-kérdeztem újra.
-Nem tudom, majd küldök haza ha kapok jegyet, és szólok Lottienak hogy osszák szét. Bonyolult ez az ügy most-harapott újra szendvicsébe.
***
Kiszálltunk a Seven épület mellett, és be mentünk az interjú helyszínére. Még fél óra van kezdésig, azonban a műsor már javában megy. Ha jól tudom elő kell adnunk a One Thing című zenénket, de addig még kérdeznek tőlünk ezt azt. Leültünk a kijelölt helyekre, a várakozóba, ahol nézhettük egy LCD TV-n a műsort. Előttünk Katy Perry van a faggató kanapén, és nagyon ügyesen csinálja, ő már vérbeli híresség. Tudja mikor mit kell mondani, nem ront el semmit, olyat sem csinál amitől kiforgathatnák a szavait. Körbe néztem a szobában, két biztonsági őr áll, a menedzserünk az ablaknál éppen telefonál, Louis bambul, Harry és Niall valami idegölő játékkal játszanak a telefonjaikon, és Liam aki éppen olvas, hogy mit nem akarom tudni. A falat kezdtem vizslatni, és mindenhol hírességekkel készült fényképek vannak, illetve van egy sarok ahol össze-vissza sztárok aláírásai vannak. Talán egyszer mi is aláírhatjuk a falat, remélem ma, vagy a legközelebbi interjúnk után. A telefonomra néztem a fal bámulása után, és egy olvasatlan üzenet villant fel a képernyőn. Rákattintottam és Wali neve ugrott fel.
"Zayn, Perrie felhívott és elmesélte mi történt. Arra kérlek ne higgy a pletykáknak, Perrie nagyon szeret. Ennél többet nem mondhatok, csak arra kérlek fogadd meg amit mondtam. Szeretlek Zaynee. Waliyha xx"
Perrie szeret, nem értem az okot, hogy miért írt nekem olyan üzenetet. Mindig nem értem mi oka volt rá, a hétvégére közös programot szerveztünk, talán azzal még megmenthetem a kapcsolatunkat, vagy nem. Egy próbát azért meg ér. Merengésemből a menedzserünk hangja zavart meg, idő van, kezdődik az interjúnk.
2014. augusztus 31., vasárnap
Hírdetés ||
Design és kritika blogba kezdtem még két lánnyal! Nézzetek be hozzánk, iratkozzatok fel, és rendeljetek mindenfélét! :)
02 | A szabály az szabály
Kedves Olvasók! A második rész is megérkezett. Remélem tetszeni fog nektek.
Lelkesítő hozzászólásokat elfogadok, feliratkozni még mindig engedélyezett, a facebook csoportba való belépés még mindig nyitva áll!
Csoport: KATT
-Louis-
6 ember maradt összesen a színpad mögött. A munkások akik segítettek a fények és hanghatások eléréseben most a színpadon dolgoznak. Csak mi 5-en, és imádott menedzserünk, aki majd felrobban. Hátat fordított nekünk, és idegesen előre kezdett menni, aránylag gyors léptekben.
-Azonnal induljatok meg utánam-üvöltötte hátra.
Követtük gyors lépteit, azonban nem volt képességünk utol érni, és ebben az ideg helyzetében valószínű jobb is volt. Egy öltözőbe vezetett az utunk, szerintem ez a legnagyobb öltöző, vagy inkább relaxációs szoba, igen inkább a második. A helység karamell színű volt, enyhén világosabb csíkokkal a falán. Összesen 2 ablak volt rajta, az is úgy elhelyezve, hogy kintről lehetetlen legyen belátni. Több virág is van a szobába, köztük inkább bambusz és orchidea. Az egyik falon egy hatalmas LCD tv található, azelőtt pedig egy kényelmesnek kinéző vagy 10 férőhelyes kanapé. A szoba másik sarkába lég hoki és billiárd asztal van. Ha nekünk kéne választani öltözőt, úgy gondolom ez lenne az enyém. Mrs.Masterfield leültetett minket a sok férőhelyes fekete bőr kanapéra ő pedig elénk állt. Csúnya szemüvegét megigazította, majd ránk nézett. Mindenki próbálta kerülni a szemkontaktust vele, jobb ha nem nézünk ilyenkor a szemébe.Egy ideig csak méregetett minket, majd szóra nyitotta a száját.
-Azt hiszem elégszer elmondtam már nektek mit szabad és mit nem-kezdte higgadt hangnemben-De amit ma műveltetek, az át lép minden határt.
Mély levegőt vett mielőtt tudta volna folytatni. Harry rám nézett a kanapé másik oldaláról, meg volt ijedve, tudtuk most jön a hangos, inkább fülbedugós része a dolognak.
-Mit képzeltek magatokról? Behívtok idegen lányokat? Fotókat készítetek, autógrammokat osztogattok, VIP jegyeket csak úgy? Hüm? Válaszoljatok! Ti egy senkik vagytok ezt jól jegyezzétek meg! Azok a VIP jegyek az a néhány darab több száz fontba került volna! Egyesével-emelte fel mutató ujját-Ki adta nekik a jegyeket?-fonta maga előtt össze a karjait.
Harryre néztem, láttam, hogy lassan sírás határán lesz, muszáj magamra vállalnom, inkább én kerüljek bajba mint ő.
-Én voltam, és nagyon sajnálom. Azt hittem szabad, ez nem volt leírva a több száz rendes törvény könyvbe, amit ön még a legelején kiadott-kisebb poénra vettem az ügyet, kirúgni úgysem rúghat. Vagy mégis?
-Louis Tomlinson! Ha nem lennél ennyire lusta, hogy elolvastad volna a szabályokat, rájöttél volna, hogy amit most mondtál maga szedet vetett hazugság! A 94. pont második sora tisztán leírja, hogy TILOS idegen embernek, bármilyen jellegű ingyen koncert jegyet ajándékozni, vagy adni!-kívülről fújta a könyvet, ez már durva.
-Legközelebb jobban figyelek-dörmögtem.
-Nem hiszem el, hogy a mai 'szökjünk ki a vérszívókhoz, mert jó buli' dolog után egy ilyet is képesek voltatok végbe vinni! Nektek soha nem fog benőni a fejetek lágya! Ti mindig kölykök maradtok, piszkos undorító kölykök! Most pedig Harry, Liam, Niall és Zayn ti menjetek ki, nekem van egy kis beszélni valóm Louissal.
A fiúk felálltak és az ajtó felé mentek. Megijedtem, ez a nő egyáltalán nem veszi a humoromat. Idegbeteg, nem tudok rá mást mondani, utálom, már most. Harry és Niall vissza néztek rám én pedig elmosolyodtam, majd elfordultam. Az ajtó becsukódott és Mrs. Masterfield-del maradtam kettesben. Az a nő undorral nézett rám, én pedig vissza. Van egy olyan érzésem, mi nem leszünk legjobb barátok soha, de még csak haverok se.
-Louis!-szólított meg-Nem tudom voltak-e szabályok Mr.Calm-nál, de nálam vannak, még pedig igen súlyosak! Megtehetem akár azt is, hogy kirúgatlak ebből a bandából, hidd el két másodperc alatt találnánk valakit helyetted, azonban ezt nem tehetem meg, még nem. De ami késik nem múlik. Nálam a szabály az szabály-fenyegetett-Nem indítottunk jól, úgy gondolom, ezért van az, hogy mindent megteszel, hogy kihozz a sodromból, de még összebarátkozhatunk. Meg kell szoknod, hogy én vagyok az új 'anyátok' nem pedig más-folytatta.
-Maga sose lesz a barátom, az anyám meg főleg nem!-álltam fel -Ne képzelje magát a világ királynőjének amíg nem maga áll ki a színpadra és énekel teli torokból-szívből a közönségnek! A fiúknak és nekem sokat kell még tanulnunk ahhoz, hogy a világ urai legyünk, de mi is elkövetünk mindent annak érdekében, hogy magácskát minél hamarabb leváltsák! -fülébe suttogtam.
Masterfield tekintete rémült volt, azonban láttam szemeiben, hogy valahol a fejében én már rég halott vagyok, talán jobb is ha elfelejti, hogy a bandába vagyok. Az ajtó felé indultam, gondolatok cikáztak a fejemben, nem biztos, hogy jó ötlet volt vele szembeszállni.
-Azonban a büntetésed nem fog elmaradni!-szólított meg-Holnap reggel 10 órára az össze szabályomat kívülről el kell mondanod, különben tényleg eljárást indítok, hogy téged kicsaphassanak a bandából-komoly volt a hangja.
Kinyitottam az ajtót, majd egy utolsó pillantást vetettem a banyára aki egyenes utál minket, mégis velünk van még mindig. Becsaptam az ajtót magam mögött, és az első ember akit elém ugrott Harry volt.
-Mindent mondj el, nagyon leszidott?-kérdezősködött.
-Poénos volt-hagytam annyiban, majd eltoltam magamtól és kimentem a kocsihoz ami egy pár perc múlva haza fuvaroz minket. Leültem a lépcsőre, és gondolkozni kezdtem. 'Mégis hol a fenébe van már meg nekem az a retkes könyv? Ha jól tudom az első napon kidobtam a kukába, és ha jól emlékszem akkor el kell kérnem Liamtől, neki biztos, hogy megvan még'. Azt hiszem ennél a nőnél már az első pillanatban elvágtam azt a barátság kötelet amit egyedül Liam képes még mindig megtartani. Harry ezzel a próbálkozásával vetett végett barátságuknak, amibe szintén én vittem bele, ahogyan Niallt rá kényszerítettem a KFC kajára délután 3 óra után, és ahogyan Zaynnel nem aludtunk az egyik éjszaka hanem tomboltunk csendes, szerény hajlékunkba, miközben "fontos az alvás, a holnapi koncert miatt" dolog miatt. Talán minden balszerencse miattam van, vagy csak azért történnek bajok a bandában mert itt vagyok. Na várjunk ez két és ugyanaz a dolog volt. Biztos nem vagyok rossz ómen, hiszen a banda már a világot is kezdi meghódítani, annak ellenére hogy az emberek szart se tudnak a banda hátteréről. Teltek a percek és a fiúk is kijöttek a stadionból, végre indulhattunk haza. Fáradt és álmos vagyok, na meg éhes, alig várom, hogy otthon lehessek. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk vissza a szállásra.
Ahogy leállt a motor, Niall kirobbant a kocsiból, a kicsi hólyagja miatt. Még jó hogy Harry és Liam anyukája itt vannak a házba, ha nem lennének Niall már az ajtó előtt bevizelt volna, a kulcsok miatt. A szülők ma este körülbelül fél órája érkezhettek meg, és ahogy mi is bementünk a friss vacsora már az asztalon gőzölgött. Csirke és tört krumpli volt, na meg az elmaradhatatlan majonéz is ott volt az asztalon a ketchup mellett. Mindenki kezet mosott majd leültünk az asztal mellé, ahova az ír srác csak jó 10 perccel később csatlakozott. Egyszerre kaptunk bele a csirkébe, mindenki amit tudott azt harapott, kivéve Zayn-t. Ő csendesen ült és mosolygott a tányérja felett, ami még üresen állt. Beteg vagy mi van vele?
-Gyerünk Zayn, zabálj- mondta neki Niall teli szájjal.
-Nem igazán vagyok éhes, inkább lefekszem aludni, de Anne és Karen köszönöm azért ezt a vacsorát-állt fel az asztaltól.
Anne és Karen csak mosolyogtak, és jó éjszakát kívántak a bradfordi rossz srácnak. Ahhoz képest hogy rossz fiúnak hívják, elég jó fiú. Ki kell derítenem mégis mi van vele. Ettem néhány falatot a csirkéből, majd tettetve, hogy tele vagyok, elköszöntem mindenkitől és felmentem a szobába. Mondtam ezt. Azonban én Zayn szobájába mentem. Benyitottam az ajtón és csak éppen beléptem egy kicsit az egyik lábammal, és láttam ahogyan Zayn az ablak mellett ül, háttal az ajtónak. Mély levegőket vett, mintha sírna. Közelebb mentem hozzá miután becsuktam az ajtót halkan. Leültem mellé de nem nézett rám.
-Mi a baj Zayn?- érintettem meg a hátát.
Zayn nem válaszolt csak a szájába harapott.
-Zayn-szólítottam meg újra.
-Hiányoznak a szüleim, a barátnőm aki már nincs többé. Hiányzik minden, Bradford-dőlt belőle a szó.
Wohó állj, mi az hogy barátnő aki már nincs? Szakítottak Perrie-vel?
-Perrie-kezdtem bele a kérdésembe, de közbe vágott.
-Egy üzenetben közölte, hogy nem mehet így a kapcsolatunk tovább, hogy szeret, és hogy higgyem el, hogy nem akarta hogy ez legyen, de meg kellett tennie-magyarázta.
Sajnálom ezt a srácot, ez a lány a mindene volt, kár hogy így végződött.
-És akkor ti nem fogtok újra összejönni?-kérdeztem.
Zayn rázta a fejét.
-Az egyetlen dolog ami vigasztal az a múlt, amikor megölelhettem és megcsókolhattam, az emlékek, annyira szép volt akkor minden. Anyáék nem tudnak ide repülni, mert a pénz amit átutaltam nekik nem érkezett meg nekik, fogalmam sincs miért, nincs pénzük arra hogy ide jöjjenek, és nem engedi, hogy én vegyem meg a repülőjegyüket. Makacs egy nő-mosoly húzódott az arcára-Veled mivan? Miért jöttél fel a vacsora alól?
-A retek nő kiadta a parancsot. A büntetésem, hogy holnap reggel 10-re az összes szabályát kívülről kell fújnom, de a könyvet kidobtam még az nap, így baszhatom az egészet-nevettem el magam.
Zayn mosolygott, majd felállt és a szekrényéhez ment. Kinyitotta majd kutatni kezdett valamit, aztán elővett egy kisebb dobozt. Letette az ágyra és én is átültem az ágyra, jobban lássam a doboz belső tartalmát. Levette a fedelét, és könyvek halmaza, és néhány Perrietől kapott ajándék, és képek voltak benne, ahogyan a családjáról is. Kivette a könyveket, és a legalján ott volt a szabályos könyv. Ő az én megmentőm. Betanulok néhányat a legfontosabbakat és azt elmondom, vagy nem.
-Tessék, olvasd el, hidd el egyszer elolvasod, és tudni fogod. Én is így tanultam meg-mosolygott.
-Kösz Zayn, imádlak-nyomtam egy puszit feje búbjára.
Az ajtó felé megindultam, majd vissza néztem a srácra, aki a legjobb barátom, az egyik persze.
-Ne aggódj Perrie miatt, minden meg fog oldódni, és ne haragudj rá amiért üzenetben szakított, tényleg ne, valószínű nekem sem lett volna bátorságom Eleanort felhívni. Szeret téged, és vissza fog jönni-biztattam.
-Kösz Louis, de senkinek ne mondd el, kérlek-kért meg.
Kimentem a szobájából és a saját szobámba igyekeztem. A könyvet az ágyamra dobtam, majd a fürdőszobába mentem. Gyors zuhanyt vettem, majd megmosakodtam. Felvettel a boxerem, és az ágyhoz sétáltam, majd ráültem. A könyvet a kezembe vettem, és olvasni kezdtem. -Mennyi értelmetlen faszság- gondolom magamban.
-Azonban a büntetésed nem fog elmaradni!-szólított meg-Holnap reggel 10 órára az össze szabályomat kívülről el kell mondanod, különben tényleg eljárást indítok, hogy téged kicsaphassanak a bandából-komoly volt a hangja.
Kinyitottam az ajtót, majd egy utolsó pillantást vetettem a banyára aki egyenes utál minket, mégis velünk van még mindig. Becsaptam az ajtót magam mögött, és az első ember akit elém ugrott Harry volt.
-Mindent mondj el, nagyon leszidott?-kérdezősködött.
-Poénos volt-hagytam annyiban, majd eltoltam magamtól és kimentem a kocsihoz ami egy pár perc múlva haza fuvaroz minket. Leültem a lépcsőre, és gondolkozni kezdtem. 'Mégis hol a fenébe van már meg nekem az a retkes könyv? Ha jól tudom az első napon kidobtam a kukába, és ha jól emlékszem akkor el kell kérnem Liamtől, neki biztos, hogy megvan még'. Azt hiszem ennél a nőnél már az első pillanatban elvágtam azt a barátság kötelet amit egyedül Liam képes még mindig megtartani. Harry ezzel a próbálkozásával vetett végett barátságuknak, amibe szintén én vittem bele, ahogyan Niallt rá kényszerítettem a KFC kajára délután 3 óra után, és ahogyan Zaynnel nem aludtunk az egyik éjszaka hanem tomboltunk csendes, szerény hajlékunkba, miközben "fontos az alvás, a holnapi koncert miatt" dolog miatt. Talán minden balszerencse miattam van, vagy csak azért történnek bajok a bandában mert itt vagyok. Na várjunk ez két és ugyanaz a dolog volt. Biztos nem vagyok rossz ómen, hiszen a banda már a világot is kezdi meghódítani, annak ellenére hogy az emberek szart se tudnak a banda hátteréről. Teltek a percek és a fiúk is kijöttek a stadionból, végre indulhattunk haza. Fáradt és álmos vagyok, na meg éhes, alig várom, hogy otthon lehessek. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk vissza a szállásra.
Ahogy leállt a motor, Niall kirobbant a kocsiból, a kicsi hólyagja miatt. Még jó hogy Harry és Liam anyukája itt vannak a házba, ha nem lennének Niall már az ajtó előtt bevizelt volna, a kulcsok miatt. A szülők ma este körülbelül fél órája érkezhettek meg, és ahogy mi is bementünk a friss vacsora már az asztalon gőzölgött. Csirke és tört krumpli volt, na meg az elmaradhatatlan majonéz is ott volt az asztalon a ketchup mellett. Mindenki kezet mosott majd leültünk az asztal mellé, ahova az ír srác csak jó 10 perccel később csatlakozott. Egyszerre kaptunk bele a csirkébe, mindenki amit tudott azt harapott, kivéve Zayn-t. Ő csendesen ült és mosolygott a tányérja felett, ami még üresen állt. Beteg vagy mi van vele?
-Gyerünk Zayn, zabálj- mondta neki Niall teli szájjal.
-Nem igazán vagyok éhes, inkább lefekszem aludni, de Anne és Karen köszönöm azért ezt a vacsorát-állt fel az asztaltól.
Anne és Karen csak mosolyogtak, és jó éjszakát kívántak a bradfordi rossz srácnak. Ahhoz képest hogy rossz fiúnak hívják, elég jó fiú. Ki kell derítenem mégis mi van vele. Ettem néhány falatot a csirkéből, majd tettetve, hogy tele vagyok, elköszöntem mindenkitől és felmentem a szobába. Mondtam ezt. Azonban én Zayn szobájába mentem. Benyitottam az ajtón és csak éppen beléptem egy kicsit az egyik lábammal, és láttam ahogyan Zayn az ablak mellett ül, háttal az ajtónak. Mély levegőket vett, mintha sírna. Közelebb mentem hozzá miután becsuktam az ajtót halkan. Leültem mellé de nem nézett rám.
-Mi a baj Zayn?- érintettem meg a hátát.
Zayn nem válaszolt csak a szájába harapott.
-Zayn-szólítottam meg újra.
-Hiányoznak a szüleim, a barátnőm aki már nincs többé. Hiányzik minden, Bradford-dőlt belőle a szó.
Wohó állj, mi az hogy barátnő aki már nincs? Szakítottak Perrie-vel?
-Perrie-kezdtem bele a kérdésembe, de közbe vágott.
-Egy üzenetben közölte, hogy nem mehet így a kapcsolatunk tovább, hogy szeret, és hogy higgyem el, hogy nem akarta hogy ez legyen, de meg kellett tennie-magyarázta.
Sajnálom ezt a srácot, ez a lány a mindene volt, kár hogy így végződött.
-És akkor ti nem fogtok újra összejönni?-kérdeztem.
Zayn rázta a fejét.
-Az egyetlen dolog ami vigasztal az a múlt, amikor megölelhettem és megcsókolhattam, az emlékek, annyira szép volt akkor minden. Anyáék nem tudnak ide repülni, mert a pénz amit átutaltam nekik nem érkezett meg nekik, fogalmam sincs miért, nincs pénzük arra hogy ide jöjjenek, és nem engedi, hogy én vegyem meg a repülőjegyüket. Makacs egy nő-mosoly húzódott az arcára-Veled mivan? Miért jöttél fel a vacsora alól?
-A retek nő kiadta a parancsot. A büntetésem, hogy holnap reggel 10-re az összes szabályát kívülről kell fújnom, de a könyvet kidobtam még az nap, így baszhatom az egészet-nevettem el magam.
Zayn mosolygott, majd felállt és a szekrényéhez ment. Kinyitotta majd kutatni kezdett valamit, aztán elővett egy kisebb dobozt. Letette az ágyra és én is átültem az ágyra, jobban lássam a doboz belső tartalmát. Levette a fedelét, és könyvek halmaza, és néhány Perrietől kapott ajándék, és képek voltak benne, ahogyan a családjáról is. Kivette a könyveket, és a legalján ott volt a szabályos könyv. Ő az én megmentőm. Betanulok néhányat a legfontosabbakat és azt elmondom, vagy nem.
-Tessék, olvasd el, hidd el egyszer elolvasod, és tudni fogod. Én is így tanultam meg-mosolygott.
-Kösz Zayn, imádlak-nyomtam egy puszit feje búbjára.
Az ajtó felé megindultam, majd vissza néztem a srácra, aki a legjobb barátom, az egyik persze.
-Ne aggódj Perrie miatt, minden meg fog oldódni, és ne haragudj rá amiért üzenetben szakított, tényleg ne, valószínű nekem sem lett volna bátorságom Eleanort felhívni. Szeret téged, és vissza fog jönni-biztattam.
-Kösz Louis, de senkinek ne mondd el, kérlek-kért meg.
Kimentem a szobájából és a saját szobámba igyekeztem. A könyvet az ágyamra dobtam, majd a fürdőszobába mentem. Gyors zuhanyt vettem, majd megmosakodtam. Felvettel a boxerem, és az ágyhoz sétáltam, majd ráültem. A könyvet a kezembe vettem, és olvasni kezdtem. -Mennyi értelmetlen faszság- gondolom magamban.
- Soha ne állj szóba olyan emberekkel akik lenéznek vagy utálnak, abból jó nem lehet.
- Koncert előtt és után a rajongókkal szigorúan tilos a beszélgetés.
- Koncert előtt és után a rajongókkal szigorúan tilos a találkozás.
- Koncert előtt szigorúan tilos szénsavas üdítőitalt fogyasztani, kifejezetten teát lehet inni, és vizet.
- Koncert után azonnali stadion elhagyása kötelez minden banda tagot, a megfelelő alvásigény miatt.
2014. augusztus 19., kedd
01 | Élve vagy halva
Kedves Olvasók! Íme az első rész.
Lelkesítő hozzászólásokat, akár chatben akár kommentben, de szívesen várom, illetve ha tetszik iratkozzatok fel, és mondjátok el másoknak is a blog létezését.
Facebook csoport, amit nagyon szeretnék hogy aktív legyen: KATT
Lelkesítő hozzászólásokat, akár chatben akár kommentben, de szívesen várom, illetve ha tetszik iratkozzatok fel, és mondjátok el másoknak is a blog létezését.
Facebook csoport, amit nagyon szeretnék hogy aktív legyen: KATT
Ölel és Imád titeket, Allison Reemand.
-Harry-2012.06.10. Esőre áll az idő itt Angliába. Két nap az amerikai turnéig, addig még pontosan két koncert itt. Szeretek lusta lenni, és ezt a menedzser is elmondja sokszor is. Most is csak a gép előtt ülök és nézegetem a twitter bejegyzéseit. Vannak trágár és szép kifejezések is rólunk, talán a szépek jobban tetszenek, gondolom ők szeretnek minket, a többi meg nem. Reagálni akarok a szidó szövegekre, de nem tehetem, megtiltották nekünk, nem tehetünk így meg olyat amit szívünk szerint megtennénk.
Az ajtóm kicsapódott és Niall rohant be kiabálva és zihálva. Az ágyamra ugrott, ezzel feltúrva a szépen beágyazott részt. Louis futott utána egy csirkével a kezébe.
-Na mi van Niall nem kéred? Nagyon finom-harapott bele.
-Harry vidd ki ezt a vadállatot, kínoz-törölte szemeit a takaróba.
Louist kivezettem majd leültem Niall mellé. Niall nem sírt, inkább röhögött, de mégis szemei nagyon pirosak voltak, biztos kidörzsölte őket.
-Köszönöm Harry, megmentetted az életem-ölelt át a szőke.
-Mi volt ez? Miért volt nála egy csirke?-érdeklődtem.
-Harry tudod a menedzser, megtiltotta hogy bármi egészségtelent is egyek, meg azt hogy délután 3 óra után bármit is egyek. Most nézz az órára már negyed 4 van. Nem teheti ezt velem Louis.
Elmosolyodtam a kis ír manó hang leejtésein, annyira vicces ahogyan elmeséli, viszont egyáltalán nem vicces, hogy megmondják mit ehetünk. Egy kiabálás lentről, és hallottam ahogyan Zayn és Liam ajtaja csapódik.
-Gyere Niall mennünk kell, tudod fellépésünk van-húztam magammal.
A folyosó tele van a lemezeinkkel, rajongók rajzaival, a könyvespolcok rajongóktól kapott könyvekkel, díjakkal és olyan ajándékok vannak felragasztva amiket szintén rajongóktól kaptunk. Néha megijeszt ez a sok dolog amik itt vannak, sokkal inkább tenném be őket egy sima szobába, mint itt a folyosón. Niall előre futott így én maradtam hátul, én voltam az utolsó aki felvette a cipőjét és ült be a kocsiba. Mögöttem Morgan bezárta az ajtót, és az autó ablakából figyeltem ahogyan bezárta a ház ajtaját, majd beült a kocsiba és már vitt is minket a koncert helyszínre. Az eső szemerkélni kezdett, és Zaynnel versenyezni kezdtünk melyik eső csepp gurul le a leggyorsabban az ablakon. Szurkolás és kiabálás hallatszott a kocsiból amolyan megszokott cselekmény tőlünk.
A motor leállt, mi pedig kiszálltunk a kocsiól. Néhány lány csoport az épület bejárata előtt állt, és várt minket, szívszorító ilyenkor a hátsó bejáraton bemenni. Mindenki megkapta az öltözőjét ahol relaxálni és pihenni tud a koncert előtt, azonban még volt egy hangpróbánk ami körülbelül magába foglalja a koncerten előforduló helyzeteket. Minden betanított lépés, hang, imádom ezt csinálni. 1 óra pihenőt kaptunk, ami alatt vissza mehetünk az öltözőnkbe, és pihenhetünk. Bementem a szobába, és egy mentes vizet bontottam fel. Belekortyoltam, majd az ajtóm kinyílt, és Louis kukucskált be.
-Mit szólnál ha a rajongókhoz kisétálnánk?-mosolygott.
-Meg van tiltva, bajba akarsz kerülni?-nevettem.
-Olyan szomorúak ott kint-kutyafej arcot vágott.
Kiszaladtunk, és amint kiléptünk az ajtón hatalmas sikoltozás és a nevünket kántáltak. Louis felemelte a kezét, és csititeni kezdte őket.
-Lányok csak csendben kérlek, mindenki kap képet, és autogramot, de csak ha csendbe vagytok-nyugtatta őket.
Néhány lány sírt, van aki az örömtől van aki nem, az okot nem tudjuk, nem publikus. A lányok halkabbak lettek, és egyesével, vagy kettesével jöttek sorba. Nagyon kevés az időnk, ennyi lányra, úgyhogy akik kimaradtak, nekik VIP jegyet adtunk, a koncert utánra oda jöhetnek hozzánk.
-Louis mennünk kell-kiabáltam neki.
-Harry, Harry kérdezhetek??-egy kislány ugrált előttem, leguggoltam hozzá-Larry Stylinson igazi, ugye? Kérlek, mondd el az igazat, nekem ti vagytok a mindenem-mondta.
Louisra néztem aki a lányokkal készítette a képeket, majd újra a kislányra, és bólogattam.
-Louis és én nagyon szeretjük egymást, csak úgy mint Niallt, Zaynt vagy Liamet. Mi testvérek vagyunk, még akkor is ha Louis iránt talán több kötelék fűz-hagytam annyiban.
Megböktem Louis vállát és bementünk a stadionba. A lányoktól nehéz volt a búcsú, nagyon szeretem őket. A menedzser leszidta a fejünket, háborgott amikor beléptünk, és meglátott minket. Miért tiltja? Meghalunk vagy mi?
-Idióták vagytok! Felelőtlen hülye kölykök! Megmondtam, ezerszer megmondtam, hogy innen nem mehettek ki! Soha többé ne forduljon ilyen elő, megértettétek? Nem hiszem el, hogy ezt tettétek. Bánthattak is volna! Undorítóak. Látni sem akarlak titeket, csak a színpadon! De most mindketten menjetek be az öltözőtökbe és onnan ne gyertek ki amíg nem szólok!-ordibált velünk.
Minden stáb tag minket nézett, a háttérben a srácok röhögtek kedves menedzserünk kikészülésén. Éreztem ahogyan Louis próbálja vissza fojtani a röhögést kisebb-nagyobb sikerrel. A menedzserünk elviharzott és kitört belőle.
-Eszméletlen volt-vergődött.
-Csessze meg, azt hittem meg fog ölni!-sóhajtottam fel.
-Ti mit csináltatok amiért így kiakadt ez a nő személy?-nevetett Zayn.
-Kimentünk a rajongókhoz, fotókat autogramokat osztogatni, és néhány lánynak jegyet adtunk az első sorba, és hogy a koncert után találkozhasson velünk-mondtam-Úristen ha ez megtudja mit adtunk a lányoknak tényleg kinyír-estem kétségbe.
Bementünk a szobáinkba, és egy-egy biztonsági őr állt az ajtónk elé, Niall elmondásai szerint, ugyanis vele üzenetben beszélgettem. Csodálatos. Szívem ezerrel dobog, megijedtem ettől a nőtől. Néha örülnék ha vissza jönne Mr.Calm. Szigorú volt, ha a próbákról és a fejlődésünkről volt szó, de egyszer sem szabta meg mit és hogyan kéne tennünk.
Néhány percet tölthettem a szobába bezárva, mikor újra meghallottam a hangját. Kezdődik. Itt az idő, kimehetek a színpadra, kiadhatom magamból minden érzésemet, bennem mélyen rejlő tehetséget. Kimentem a szobából, és a fiúk mellé álltam. A színpad felé sétáltunk, közben nevetgéltünk, és énekelgettünk. Niall még evett valami hatalmas csokit, és össze kente az arcát, amin Louis hatalmas poént űzött. A színpad mellett megálltunk, elénekeltük a közös dallamunkat, majd egyesével kirobbantunk a színpadra. A dobok dübörögtek, a közönség ordibált, a gitár hangjai is felcsendültek, hatalmas bulit csaptunk az első 10 másodperc alatt. Élvezem ezt csinálni, és tudom, hogy a rajongók ugyanúgy élvezik ezt az egészet mint ahogyan mi.
A koncertet befejező pillanatban, ahogyan mi már a függönyök mögött voltunk, mindenki zihált, és levegőért kapkodott. Nehéz egy koncert után akár csak 10 percig is levegőt venni, főleg ha szívből énekelsz, olyankor bele adsz minden erőd, fáradt és kimerült leszel a végére, de megéri látni a hálás arcokat a végén. A lányok akiknek ingyen VIP jegyet adtunk hamar megjelentek. Mosolyogva öleltük át őket, míg ők könnyes szemekkel bújtak hozzánk. Nem szeretem ha a lányok miattunk sírnak, mi nem akarjuk őket bántani, nem is fogjuk, ilyenkor mégis olyan érzés mintha megbántottuk volna őket valamivel. A lányok nem igazán akartak minket elengedni, csak öleltek, és szorítottak minket magukhoz, aki engem ölelt különleges volt, alacsony növésű, barna göndörebb hajú és gyönyörű kék szemű lány volt. Apró orra, és tökéletes ajkai voltak. Leírhatnám akár az álom lánynak is. Elengedett és felnézett rám. Szemei csillogtak, soha nem láttam még ilyen szempárt.
-Harry vagyok-mutatkoztam be.
Elnevette magát, gyönyörű a mosolya.
-Igen tudom-mosolygott-Az én nevem Abi, Abigail Houston. Egy közös képet szabadna?-kedvesen kérdezett,magas hangja van, mint egy 12 éves kislánynak, nagyon aranyos.
-Természetesen-vettem ki kezéből a sony eriscon telefonját, és beállítottam az első kamerára-Abi akkor mosolyogj-öleltem át derekát.
Néhányszor nyomtam meg a fényképező gombot, mindegyik képen különféle pozícióban. Leengedtem a kezem, és a képeket nézegettem, elég idióta a fejem rajta, de ahogy ránéztem Abire, ő boldognak tűnt így nem zavart.
-Köszönöm Harry-mosolygott.
Vissza mosolyogtam és magamhoz öleltem, szorosan. Miután elengedtem bele írtam a telefon számom a telefonjába egy indokkal: Meg akarom ismerni,tudni akarom ki ő,megismerni közelről, a legjobb barátja lenni. Megvártam míg a fiúkkal is csinált fényképet, addig én készítettem a többi lánnyal is, néhány fotósorozatot, de egyik sem lett olyan mint Vele. Volt egy másik lány Samantha, neki rövid, egyenes,vörös haja volt, barna szemei voltak, és egy testvér pár Rose és Carla, egyikőjüknek szőke másiknak pedig barna haja volt, de mind két lánynak szép zöld szeme. Louis rám nézett, és vállon vágott.
-Bejön?-nézett érdekesen.
-Gyönyörű lány-súgtam oda.
Louis elmosolyodott, majd oda ment a lányokhoz, két másodperccel később pedig én is követtem. Kérdezgettek minket az életünkről, a barátságunkról, a hírességről és ki nem maradhatott volna Larry Stylinson. Louis átölelt, és büszkén mondta: Létezik. Érezni hangján a szarkazmust és a poént. Néhány percig viccelődtünk, nevetgéltünk, majd a távolból észre vettem egy sötét alak közeledését. Közelebbről rájöttem ez csak a csodálatos menedzserünk. Megijedtem, féltem, és reszketni kezdtem. Louisra néztem, aki szinten megijedt egy pillanat erejéig. A lányok semmit sem értettek ebből az egész helyzetből.
-Fiúk-ért oda hozzánk, fején látszott ahogyan az erek dagadtak-Mennünk kell, elfáradtatok, pihennetek kell-álcázva mosolygott.
-Nem, nem vagyunk még fáradtak nagyon is jól megvagyunk, ugye?-mosolygott Louis miközben Samanthára pillantott.
A menedzser arcáról a mosoly lehervadt, és hirtelen idegesbe váltott, még mindig normális hang súllyal.
-Ez esetben szeretnélek titeket kedves rajongók megkérni arra, hogy hagyjátok el az épületet, ugyanis a fiúknak pihenésre van szükségük a holnap reggeli interjú miatt-kezeit összekulcsolta miközben higgadtan beszélt.
-Az interjú délben kezdődik-szólalt fel Niall.
-Azt mondtam pihennetek kell!-felemelte a hangját.
Lányokra pillantva megijedtek a hangtól, majd gyorsan a kijárat felé mentek. Szívem szakadt meg, ahogyan láttam Abi riadt arcát, és ahogyan siet kifelé.Féltem mi vár ránk az elkövetkező néhány másodpercben, percben, órában.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)