2014. október 20., hétfő

05 || Szánalom ne továbbja

Sziasztok! Íme az 5. rész és ezáltal lassan be is fejezem, ezt a fejezetet. További részek már 2015-ben fognak lejátszódni, na meg onnan tovább. Így nagyon sokat elárultam, Jó olvasást nektek!
Köszönöm a feliratkozókat, és a kedves kommenteket!
Imádlak titeket, puszi, Allison R.



-Zayn-

Másfél héttel később. 

A fiúk elmentek ebéd szünetre, kivéve Louist. Ő velem maradt és együtt próbáltunk az elmúlt egy hét alatt rájönni, miért veszítettem el a szerelmemet. A menedzsmentünkkel is beszéltünk, mire ő annyit mondott; "A szerelem jön és megy, nincs kivétel. Ő csak kihasznált téged a hírnév miatt, sokall jobb lesz neked nélküle, higgy nekem Zayn". Téved! Perrie soha nem használt volna ki csak azért mert az vagyok aki. 
Ő volt az a lány akiben ezer százalékosan megbíztam, és eltudtam volna képzelni az életem, és hirtelen egy sms-ben kiszállt az életemből. Nincs ennél rosszabb érzés. 
Louis és én a stúdió várakozójában ültünk és a telefonunkat nyomkodtunk, amikor a menedzser magához hívatott minket.
-Srácok, gyertek velem az irodába-mutogatta félelmetesen hosszú mutatóujját.
Louis felpattant és már útnak is indult, amikor én még éppen csak felálltam. Követte Helent, aki a producer irodája előtt megállt. Az ő szobája néhány irodával volt távolabb, körülbelül négy iroda lehetett közte és a producer, Alan irodája között. Kinyitotta az ajtót amikor én is oda értem hozzájuk, majd be invitált minket.A szoba halvány kék és fehér színekben pompázott, egy hatalmas íróasztal amin egy apple laptop, és egy másik apple termék díszelgett. 
-Ide minek jöttünk?-kérdezte Louis és felhúzta bal szemöldökét.
-Elviszek innen egy dokumentumot, amit itt tartanak-gyorsan mondta, miközben ránk sem hederített.
Louissal szét néztünk a nagy szobába, valószínűleg ez néhány négyzetméterrel nagyobb lehet mint a többi. A padlón kék színű szőnyeg volt, óvatosan lépkedtem nehogy össze koszoljam, míg Louis nyugodtan sétálgatott rajta, és néhány sár darabka le is esett a cipőjéről. 
-Louis-pisszegtem neki.
Mutattam neki a padlót, mire elmosolyodott, és beseperte a szőnyeg alá a darabkákat. Helen semmit nem vett észre. Menedzserünk kihúzott egy fiókot, majd kivett egy irat tartót, bézs színe volt. Tartalmára nagyon kíváncsi voltam, hátha valami titkos információ valakiről, valamelyik hírességről, vagy bennfentes fotók, ó azok viccesek, persze ha nem rólam készülnek. Helen elindult kifele a szobából, amjd egy fél perc múlva jött vissza.
-Elindultuk vagy rugdossalak ki titeket?-szigorú tekintete volt.
Louissal megindultunk kifelé, majd óvatosan becsuktam az ajtót magunk után. Nem kellett sokat sétálni, néhány lépésre kellett sétálnunk. Helen már bent volt az irodába, amikor Louis és én benyitottunk, hogy bemenjünk mi is.
-Üljetek le-mondta miközben olvasgatta a bézs aktában lévő papírokat. 
Igazából, ez nem volt nagy szoba, de még szép se. Az egyik fal feketére volt festve a másikat mintha penész járta volna át. Nem tetszett az egész, nem volt nagy, sőt. Az viszont valóban igaz, hogy kellemes illat volt bent, valamiféle jó parfüm lehetett a levegőben, talán Helené, de kitudja.
Csendben ültünk menedzserünkkel szemben, és vártuk, hogy mit fog mondani, vagy azt, hogy miért kellett jönnünk.
-Um, miért is vagyunk mi most itt?-kérdezte meg Louis.
-Maradj csendben, gondolkozok-hagyta annyiban.
-Mit csinál?-ráncolta szemöldökét össze Louis.
Helen szigorú pillantást vetett rá, majd rám nézett és szemöldöke rögtön kisimult.
-Zayn mérlegre kell, hogy állj. Nagyon keveset eszel. Mi ennek az oka? Újabb költségekbe kell vernünk magunkat, hogy új ruhatárat csináltassunk neked. Szégyen-forgatta meg a szemeit.
-Szerintem ha maga lenne túl egy szakításon, habár kétlem, hogy bárki magával is..-szólt be Louis.
-Louis, szívesen kifáradhatsz, ha maradni akarsz kussolj be-szépen oltotta el Louisban a vágyat, hogy kikészítse.
Helen elment a kis szobába, gondolom ez egy átjáró lehet, a két iroda között, és jó néhány percet eltöltött ott. Hirtelen a fehér iphone-ja rezegni kezdett, szerintem sms-t kapott.
-Te, nézzük meg-Louis oldalba bökött és nyúlt a telefonhoz.
-Nehogy már, megőrültél?-állítottam le.
-Nézd már milyen szép az a madár-mutatott mögénk a plafonra, mire hátra fordultam.
Mire visszafordultam Louis kezében már ott volt a telefon. A telefon kivilágosodott, és egy üzenet jött. Mrs. America neve villant fel. Egy pillanatra elgondolkodtam, ki is ő, de hirtelen eszembe jutott, ő Perrie menedzsere.
-Louis nyisd ki az üzenetet, látnom kell!-adtam az utasítást.
-Nem szabad,mert nem jó dolog-utánzott.
-Add már ide-vettem ki a telefont a kezéből. 
Felnyitottam, hasonló kódja van mint Harrynek, csak a göndörnek egy négyszög míg Helennek egy kocka. Felnyitottam az sms-t. Csodálkozva néztem, és hirtelen a méreg átjárta testemet. 
-Basszameg-ocsmány szóval jellemeztem az olvasottakat.
-Mivan?-Louis oda húzta a telefont-Ugye ez nem az?-nézett rám meglepett arccal.
Elhidegültem, testem elhagyott, energiám sem sok maradt, nem hiszem el, hogy ez a vén szipirtyó ilyenre lenne képes. Undorító, nem is értem miért van még velünk! Utálom! Azonnal elővettem a telefonomat, és Perrie nevét kerestem ki. Nem érdekelt, hogy azt írta ne keressem, muszáj voltam megtenni.
Kicsöngött. Jó hosszan.
-Zayn, elmondtam hogy hívj-szólalt meg.
-Perrie, beszélnem kell veled!-nem érdekelt Perrie mit mond, tudnom kellett az igazságot.
-Zayn kérlek ne hívj-mondta újra.
-Perrie igaz, hogy a menedzserünk adta ki neked az ukázt, hogy hagyj engem békén? Igaz ez?-könnyek fordultak meg a szememben-Perrie azonnal mondd el!
-Zayn, nem telefonon kell ezt megbeszélnünk-hangja megcsuklott, és mintha hangulata rosszabb irányra változott volna.
-Nekem most kell ezt megtudnom, nem holnap vagy később! Most kell tudnom! Miatta szakítottál velem? Miatta?-szinte kiabáltam.
Perrie nem válaszolt, néha  a telefonba szipogott, talán megijesztettem és tényleg nem így kellene ezt megbeszélnünk, de nem teheti azt velem, hogy nem mondja el. Minden jó volt, és akkor egy kibaszott üzenetben szakít. Nyilván ez a kurva miatt.
-Igen-motyogott.
Úgy tudtam. Undorító ez a nő. Idegességemben eldobtam a telefonomat, aminek képernyő darabkái a földön landoltak. Remegtem, és sírtam, nem hiszem mit tett. Teszi itt a jó nőt, hogy sajnál, miközben végig ő tehet erről az egész szarról! Utálom! Louis is döbbenve ült mellettem, idegessége neki is az egekben volt, de ő nem mutatta ki olyan szinten.
 Néhány perc múlva sem múlt el idegességem, a lábaimat ráztam miközben Louis leültetett időközben. Menedzserünk is vissza tért, nem is értem, mi a francokat csinált eddig, de hogy meg tudnám tépni az is biztos. Leült  helyére, és a papírokat kezdte nézni. Én el sem tudom képzelni, hogyan tud egy nő ennyire alattomos lenni másik két emberrel. Számat és annak belsejét harapdáltam, ujjaim körül pedig a bőrt tépkedtem. Lábaim folyamatos sebességgel változtatták állapotukat, egyszer fent egyszer lent. Éreztem ahogy az adrenalin szintem megemelkedett, akárhányszor arra gondolok mit tett, másra pedig nem tudok gondolni.
-Oké, szóval Zayn-kezdett bele de közbe vágtam.
-Ne merje a nevemet a szájára venni, maga utolsó szajha! Mit képzel magáról ki maga? Egy Senki, vagy 8 S-sel! El sem tudom hinni, hogy eddig én voltam az egyetlen aki próbálta magát elfogadni, de kurvára nem fog ez menni innentől kezdve, mert maga csak tönkre teszi az ember életét!-kiabáltam, sőt inkább már üvöltöttem.
Louis próbált lefogni, de nem érdekelt. Az üvöltésekre, a három fiú is bejött, habár ez egy cseppet nem fogott vissza.
-Ha még egyszer bele meg avatkozni, Louis, Niall, Liam vagy Harry életébe, vagy akár az enyémbe, azt kurvára megfogja bánni, mert mindent megfogok tenni, hogy ne legyen még csak Jó élete sem! Senkiházi büdös szajha maga! Tönkre teszi a kapcsolatomat, és utána még adja maga a sajnálatost,hát Kapja be! És még  egyszer a nevemet maga ne merje a szájára venni, vagy a családomét, vagy bárkiét aki nekem fontos! Szálljon le rólam és rólunk!-kiüvöltöttem az erőmet is, majd azzal a huzammal kimentem a stúdióból, magam után becsapva erősen az ajtót. Nem érdekelt mi folyik itt, utálom, és utálom ezt a nőt, sőt rühellem. A könnyek folyamatosan csorogtak le az arcomról, én egyszerűen nem hittem el ami történt.
Perriehez indultam, tudtam, hogy ma az o2-es arénában lépnek fel, szóval már ott kell lenniük. Oda kellett mennem.

3 megjegyzés:

  1. Erre nem számitotam...:o Megértem ,hogy zayn kiakadt. Kiváncsi leszek a következményekre. És azt szeretném megkérdezni ,hogy lesz e valami rendszer a részek közt?pl: szombatonként, vagy 10 Naponta... A másik kérdésem h Ugye van a Blured Lines című blogod. Azt még folytatod ? Mert az is hihetetlen jó. Nagyon jó ötleteid vannak , nem sablon sztorik:) oo és nem bele akarok kötni de az előző a 4. Rész volt és akkor ez nem az 5.?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Hanna!
      Válaszolok kérdéseidre, szóval a Blurred Lines nálam nagyon furcsa téma, ugyanis volt aki sablon blognak nevezte, így abbahagytam, meg nem is volt rá akkor érdeklődés. Azután, most fog indulni egy blogom, annak nem lesz köze az 1Dhez, az nem hiszem, hogy sablonos lesz.
      A másik, hogy nagyon szét szórt vagyok mostanában, és de az 5. rész, elsőnek azt írtam, aztán átírtam nézd el nekem :))
      Ó és a rendszeresség, az időmtől függ. Rengeteget kell tanulnom, így lehet havonta 1-2 résszel tudok szolgálni, mert nem 1 óra mire megírok egyet, de igyekszem persze, csak nem mindig jön össze, lehet lesz olyan hogy egy hónapban nem is fogok írni, de ez szerintem majd jövő évben lesz jellemző.
      Köszönöm kommenteted, bármi kérdésed van, a facebook csoportba bátran megkérdezheted!

      Ölel Allison R.

      Törlés
  2. Huhhh....Zayn jól megmondta a magáért. Nagyon jól írsz, így tovább. :) Siess a kövivel ;)
    Ölel, PePe.

    VálaszTörlés